Nos,tegnap nem volt időm blogolni.ugyanis estig Nickkel voltam.Igazából most sem nagyon van,mert holnapra egy csomó házit kellene csinálnom és még körülbelül csak a felénél tartok a több mint 40 oldalnak,de már most ki vagyok merülve...
A tegnapi napom katasztrófa volt.De tényleg.Ott kezdődött minden,hogy majdnem lekéstem a buszt.Mikor kiléptem a kapun,láttam,hogy a busz elindul,én meg mint egy őrült,az összes cuccommal a kezemben rohantam a busz után /Természetesen üvöltve és a sírás határán/ ami kb 2 sarok után meg is állt...
Amikor megérkeztem az iskolába,felrohantam a számítógépes terembe,mert ki kellett volna nyomtatnom egy plakátot az iskolának.Tegnap elmentettem piszkozatként egy levélben,de kiderült,hogy mégsem mentette el a gép,ezért most 20 perc alatt kellett megcsinálnom egy olyan plakátot,amit Kedd este legalább félóráig szerkesztgettem,ráadásul egy ismeretlen programban.Pluszban még ott volt az,hogy fél 8-kor már a gyűlésen lett volna a helyem,de én még 40-kor a gép előtt ültem sebesen kattintgatva.Mikor nagy nehezen odaértem még találtak benne kifogást,hogy ez nem jó így,ez nem jó úgy.Hát,legszívesebben közöltem volna,hogy akkor csinálják meg ők,ha annyira értenek hozzá.
Mikor vége lett az egésznek,felcaplattam a második emeletre,ahol az a látvány tárult elém,hogy mindenki könyvvel a kezében álldogál és tanulást szimulál.Na ekkor beijedtem,mert eszembe jutott,hogy ma dolgozatot írunk angolból,amiből egyébként tök jó vagyok,csak két tanár tanít bennünket és az egyik igazi angol származású.
Fogalmam sincs,hogy hogyan,de sikerült viszonylag jóra megírnom a dolgozatot,ezért lenyugodtam.Egészen addig,amíg be nem csengettek biológiára.Ördög és pokol,hát nem kettes lett a témazáróm? De,sajnos igen,mert a kedves tanárnő nem hajlandó megadni a pontokat,mert kérte,hogy a szöveg ELÉ írjuk a számokat én pedig MÖGÉ írtam.Pedig egyébként teljesen hibátlan lett volna és akkor meg van a hármas,ami egész jó,mert mindig is utáltam a bioszt.
Délután megint táncom volt,ahol kegyetlenül elfáradtam és még a buszt is lekéstem,pedig nem ártott volna időben hazaérnem.Így kénytelen voltam ott maradni Nicknél./Na nem mintha annyira ellenemre lett volna.../ De balszerencse-sorozatom természetesen itt is tovább folytatódott.Beleléptem a vizes papucsba,illetve magamra borítottam a teát.Hát nagy élmény volt.Kilenc órakor értem haza.Pont mint ma...
A mai nap is zsúfolt volt,de legalább ezt már nem utáltam annyira mint a tegnapit.Ma suli után angol fordítói versenyen voltam,ami nem sikerült olyan rosszul,de lehetett volna jobb is igazából...Előtte beugrottam rajzszakkörre szétnézni,meg segíteni,de csak fél órám volt.A verseny után is visszaszerettem volna menni még,de útközben,hallottam,ahogy három srác /Akiket csak látásból ismertem/ valami hasonló témáról tárgyal.Mivel úgyis sulin belül voltunk,megkérdeztem hát,hogy miről beszélgetnek,mire mondták,hogy a fordítói versenyről.Na itt kezdtünk el beszélgetni,innen indult ki az egész,hogy utána még fél órán keresztül szórakoztattak és komolyan állíthatom,az egész baráti körünk nem ilyen lökött,mint ez a három gyerek.Na nem baj,legalább elszórakoztattak.Később Cody is becsapódott negyediknek,-habár ő egy vagy két évvel idősebb idősebb náluk./Nálam viszont egy évvel fiatalabb/ aminek nem örültem túlzottan.Sokat változott,néha,mikor ránézek,egyszerűen nem tudom elképzelni,hogy hogyan tudtam én ezt a srácot egy évvel ezelőtt megölelni,vagy akár megcsókolni. Ehh...
Ma is volt táncpróbánk,de most csak Nickkel táncoltam.Igencsak késve értünk oda,ezért megint lekéstem a buszt és most is a későivel kellett jönnöm.Na nem baj,addig is,legalább elmagyarázta a holnapi történelem dolgozat anyagát.Annyira szeretem,hogy nemcsak idősebb nálam,hanem valóban okos is.
És most itt ülök a laptopom előtt,viszont már réges-rég aludnom kéne,mert 11 óra múlt én meg hatkor kelek és a holnapi napom durvának ígérkezik.De csak a délelőttöm,mert a délutánt már szeretni fogom./Moziba megyünk./ 
Jut eszembe,összeszedtem,hogy ki mit kap karácsonyra.Bár mondjuk minek az ajándék,hisz mindenki olyan "rossz" volt ebben az évben...=D

Vanilla vagyok,17 éve...blablabla.Ugye nem muszáj? Akkor jó. Vágjunk bele a közepébe!
Most kellőképpen fel vagyok zaklatva,bár mondjuk tegnap súlyosabb volt a helyzet,ugyanis teljesen ki voltam borulva...
Ott kezdődött minden,mikor véget ért a suli.Kénytelen voltam énekkaron maradni,mert a karácsonyi énekeket gyakoroltuk és így sem állunk túl fényesen vele.Sajnos nem sok hangom maradt addigra,így abból állt nálam az ének,hogy egy köhécselés és egy dallam.
Nos,mikor vége lett az énekkarnak,akkor kezdtem el igazán izgulni,mivel Garyvel volt találkozóm...Fogalmam sem volt róla,hogy mit akart,hisz ezt már egyszer lezártuk.
/A "múltba visszatekintős" részek dőlt betűvel lesznek/
Szerdán találkoztam vele először kettesben.Igazából magam sem tudom,hogy miért,hisz nem akartam tőle semmit,csak azt,hogy békén hagyjon végre.Nem hiányzik ez énnekem.Szóval szerdán találkoztam vele az egyik teremben pár percre.Egész jól elbeszélgettünk,de közben feltűnt,hogy folyamatosan próbált testi kontaktust teremteni köztünk,még ha ez nekem nem is tetszett,de ugye néma gyereknek az anyja sem érti a szavát.Akkor puszilt- és ölelt meg először...Hát mit ne mondjak,nem éreztem magam túl fényesen.Aznap éjszaka eldöntöttem magamban,hogy ennek az egésznek véget vetek.Csütörtökön összefutottam vele a folyosón és akkor megállítottam egy szóra.Közöltem vele,hogy ez így nem mehet tovább.Nagyon meglepődött,látszott az arckifejezésén,hogy nem erre számított.Amint hazaértem,kaptam tőle egy levelet,hogy ez hidegzuhanyként érte és szeretné megbeszélni.Mivel tudtam,hogy addig úgysem hagy békén és sorra fogom kapni tőle leveleket,belementem...Hát,ezt nem kellett volna...
Szóval felmentem a terembe -még a tenyerem is izzadt,szó mi szó,féltem egy kicsit, és becsuktam az ajtót.Leültem mellé,majd kérdőn néztem rá,reménykedve,hogy minél hamarabb túlesünk ezen az egészen.Elkezdett rizsázni arról,hogy mennyire különlegesnek és szépnek talál,meg nem szeretné,hogyha ez lenne az utolsó találkánk. Ha két évvel ezelőtt mondta volna ezeket,biztosan a karjaiba omlok,hisz akkor még minden bókon elcsodálkoztam és pironkodva fogadtam,de mostanra már megtanultam,hogy hiába bókolnak sokan szebbnél-szebbeket,alig van köztük igazi..
Mondhatott akármit,tényleg nem hagytam,hogy a mézesmázos szavak a kis csillagos fülbevalómnál tovább jussanak.Végül a véleményemet kérte.Na azt nem kellett volna.Kijött belőlem minden.Minden gondolatom ezzel kapcsolatban.Az is,hogy nem fog meghatni,az is,hogy nem tetszik amit csinál és az is,hogy már komolyan sajnálom a barátnőjét -mert természetesen az is van neki...
Miközben beszéltem és elmerengtem táskám díszítésén,az arcomra nyomott egy gyors puszit.Nem tudtam mit reagálni rá,elvégre az ember lánya mit tud arra reagálni,hogy egy középiskolai tanár -akivel eddig jóformán csak köszönőviszonyban voltak, épp most puszilta orcán...Akkor csendült a meg a vészcsengő a fejemben,hogy ki tudja,ha itt maradok,lehet,hogy nem éri be ennyivel.Gyorsan elbúcsúztam,sajnos az ölelést sem úsztam meg,de legalább sikerült lelépnem,mert kezdtem magam igencsak rosszul és feszültem érezni,főleg hogy tudtam,pár perc múlva így kell Dominick szemébe néznem,aki persze semmiről sem tudott...Pár percen belül odaért a sulinkhoz Nick és beszálltam a kocsijába,amíg elhajtottunk a táncegyesületünk telephelyéig.Mielőtt kiszálltunk volna,Nick megjegyezte,hogy szokatlanul csendes vagyok és hogy van-e valami baj.Csak meredtem rá és éreztem,hogy egy könnycsepp legördül az arcomon,de persze hang egy szál sem jött a torkomon.Még egy,és még egy...Végül a kellőképpen könnyáztatta arcommal és az elfolyt sminkemmel díszítve megszólaltam,hogy -Nem tudok a szemedbe nézni,mert hazudtam,pedig én nem szoktam neked hazudni.Soha.
És akkor töredelmesen bevallottam neki mindent.Még most sem tudom eldönteni,hogy a szavak ömlöttek belőlem jobban,vagy a könnyek. Nick teljes mértékig fel volt háborodva,hogy ilyet nem tehet velem senki, és ezt meg fogja beszélni a szüleimmel.Én persze elleneztem,hisz ha anya megtudja,biztosan agyonlövi Gary-t,ugyanis a drága édesanyám tökéletes használója a légpuskának,hisz tavaly nyáron engem is próbált oktatni...
Nagy nehezen sikerült jobb belátásra térítenem, és azt ígérte,hogy majd még eldönti.A könnyeimet letöröltem és felöltöttem a legszebb mosolyomat,ugyanis nem szerettem volna,ha bárki észreveszi,hogy a lelki összeomlás határán vagyok. Végül bementünk a táncsuliba és mintha mi sem történt volna,nevetve köszöntem az edzőnek,a csapattársaimnak,átvettem a táncosruhám és egy tökéletes tánclépésbe fojtottam a lelkem segélykiáltását...

A történetben szereplők és valóságos emberek közötti hasonlóság NEM véletlen.

Vanilla Diamond: Ez vagyok én. 17 éves vagyok. Barna hajam van és zöld szemem. Az én életemről fog szólni ez az egész.

 Dominick Blue: Ő a barátom.Barna haja,van és barna szeme.Pont az ideálom ellentéte.De valamiért mégis csak belészerettem.Talán a gyönyörű mosolya miatt?

Cheryl Scooby: A legjobb barátnőm.Alig pár utcányira lakik tőlünk.Nagyon sok mindent tud rólam.Gyerekkorom óta ismerem.Barna hajú és barna szemű lány.

Demi Clarkson: A gimiben ismertem meg.Nem volt szimpatikus,mert beképzeltnek tűnt.Ez még az elején volt.Azóta nagyon jó barátnőm lett. Hosszú fekete haja van,barna szeme és nagyon szépen énekel.

Dina Lewis: Ő az osztálytársam és egyben jó barátnőm.Néha kicsit gyerekes tud lenni,illetve sohasem hallgat rám,persze a végén mindig igazam lesz.Jó vele lelkizni.

Tila Sanchez: A vörös démon.Belevaló,vagány csajszi,naná,hogy a mi klikkünkhöz tartozik. Együtt nyaraltunk tavalyelőtt és akkor lettünk igazán jóba.Nagyon szeretem őt is.

David April: Az első szerelmem.Sajnos elég messze lakik,ezért több mint 1 éve láttam utoljára.Szőke haj,kék szem.Hát kell ennél több?

Cody Castle: Hasonlít Dave-re,sokáig jó barátok voltunk,ám mióta kiderült,hogy szerelmes belém,azóta megromlott a kapcsolatunk.Egy suliba járunk,de nem beszélünk sokat.Ha mégis,biztosan veszekedés lesz belőle.

Gary Mountain: A gimi egyik nyelvtanárja.Most kérdezhetnétek,hogy kerül ide pont egy tanár,de inkább elmondom már most.Tetszem neki...

-Folyamatosan bővül illetve a képek még nem véglegesek/tökéletesek-